A kezdet és a vég. Az okozattal járó ok.
Avagy újra itt vagyok. Dühből írok mint egy dacos kisgyerek, mert elárulva érzem magam.
De hát ez legyen mind az én bajom:

Hagytam elringatni az éberségemet, a jó, és az elégedettség látszataival.
S most jött el a fájdalmas ébredés. Kiszaggattak a megelégedés puha anyaméhéből ezek a durva valóság-kezek. Üvöltök én is mint az újszülöttek, akik kapálózva és véresen jönnek a világra. Csak amíg az ő hangjuk az élet dicsőítése, az én újjászületésem csupán egy hamis ígéret, egy kihívó végkiáltás.

"Engem Ti nem tapostok el. Akárhányszor és akárhogy, de Én mindig felkelek. S ha kell ,százszor nézek ennek a világnak az összes akadályával farkasszemet."

Hát így kezdődik ez az új élet. S ha véletlenül tényleg ez lenne az Alfa, eltökélt szándékom az Omegáig írni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.